Niall kezét húzva magam után léptem ki az ajtón. Az eső elállt és az aszfalton hol felszáradt, hol megmaradt a szeles, esős idő nyoma. Az eső miatt az idő lehűlt és friss volt a levegő. Elengedtem Niall kezét és ő egyből zsebre vágta. Elindultam a vizes betonon, ő pedig követett. Amikor mellém ért, lassan sétáltunk tovább, majd Niall szakította meg a csendet.
-Ismersz jó vicceket?-jött a váratlan kérdés.
-Ömm..nem nagyon. De te mondhatsz, tudom hogy tudsz néhányat.-nevettem.
-Rendben.-nevetett Niall is.
-A nagymama felhívja az orvost: -Halló, Doktor Úr? A kisunokám lenyelte a tollamat.
-Erre a doki: -5perc és ott leszek.
-A nagymama válaszol:-És addig mivel írjak?-fejezte be Niall, majd rám nézett a reakciómat várva és belőlem kitört a röhögés. Majd belőle is.
-Jó. Oké. Remélem a viccemen nevetsz.-nevetett enyhébben.
-Azt hitted, mi? Nem, nem azon nevettem. Már megszoktam a hülye vicceidet.-mosolyogtam.
-Hahaha.-vágott furcsa arcot.
-Egy katica repült a fejedre.-röhögtem fel megint.
-És ez ilyen vicces?-vonta fel a szemöldökét Niall, visszatartott nevetéssel.
-Hát...Te nem tudod mire gondoltam közben.-emeltem fel a fejem és csuktam be a szemem. De már csak azt vettem észre, hogy a földön vagyok és fáj a fejem.
-Mi történt?-néztem kábán a szőkére aki csak a hasát fogta miközben feltehetőleg rajtam röhögött.
-Jó pont, mert nem ájultál el.-röhögött.-Neki mentél egy fának, te katica. De őszintén szólva-itt megállt egy pillanatra a beszéddel.- nagyon vicces voltál. Leült a járdára, mert nem bírt állni annyira nevetett.
-Gondolom.-forgattam meg a szemem és durcás fejet vágtam. Ő is hisztis fejet vágva nézett rám, majd 1 perc múlva már fetrengtünk a járda melletti pázsiton, miközben nem bírtuk abbahagyni a hangosan nevetést. Már egymás mellett feküdtünk és az égen néztük a felhőket.
-Ohohóóó.-jutott hirtelen valami Niall eszébe.-Stella mire gondoltál amikor a katica rám repült?-mosolygott.
-Ja, csak elképzeltelek hogy néznél ki most katica jelmezben.-kuncogtam.
-Hogy érted azt, hogy most?-ült fel Niall.
-Hát tudod...Oviba már beöltöztél egyszer katicának.
-Ezt te honnan tudod?
-Ismerem az anyukádat.-mosolyogtam olyan "én nyertem" stílusban.
-Úristen.-dőlt vissza a fűbe, de nevetett.
-Holnap suli.-húztam el a számat.
Jön holnap a kemény iskola. Nincs bolondozás, csak kemény tanulás. Az iskolában nem mutathatod ki a kicsit érzékeny oldalad. Itt erősnek kell mutatnod magad, ha nem akarod hogy a felsőbb évesek meggyalázzanak. Beaunak köszönhetően a beilleszkedé nekem kicsit könnyebben ment. Sok idősebb srácot ismert amikor idejöttünk. Én nem akartam, hogy velem jöjjön, Lehet hogy amit csináltam gyávaságnak tűnik, de ez volt a legjobb megoldás.
-Stella.-szólt Niall mosolyogva engem kizökkentve a gondolkozásomból. De nem baj, nem szabad a múltra gondolnom. Akárhányszor elterelődik a gondolatom...Hiába. A múlt kísért.
-Min gondolkoztál?
-Csak a sulin.-mosolyogtam vissza. Niallnek nem szabad rájönnie. Nem lehet!
-Ohh Stella.-nyavajgott Niall.
-Mi az?
-Beesteledett és még haza kéne érnünk.
Igaza volt. Mint kiskoromban most is kerestem azt az egy fényes csillagot, amelyik feltehetőleg először tündökölt az éjfekete égbolton. De amint néztem az egészben és megfeledkeztem arról az egyről, amit olykor oly elszántan kerestem.
-Nem baj, ha máskor mutatnád meg azt a helyet ahová indultunk?-kérdezte.
Persz hogy nem baj. Végülis csak azt a helyet akartam neki megmutatni ahova minden délután elmegyek. A hely ami rettentő sokat jelent nekem. Szeretek ott egyedül lenni kicsit és csodálkozni a körülöttem lévő környezetben. Az a hely ami nekem egy olyan világot fest le ahol soha semmi baj nem történhet, ahol csak én vagyok és a magány. Senki más. De hogy emiatt haragudjak rá, csak egy gyors gondolat volt, amely úgy suhant át a fejemben mint az égen az az éjjeli hullócsillag amit gondolkozás közben láttam.
-Dehogyis. Nem baj.-bár kicsit érezhető volt a csalódottság a hangomban, csak remélni tudtam hogy nem veszi észre.
Nagyon szépen köszönöm a bámulatos és elképesztő fejlécet Rebelnek<3
