1.fejezet

Krízis helyzet


Csak rohantam a kihalt utcán, ahogy csak bírtam. A hűvös, de mégis erős szél durván kapott a hajamba, eközben az ég kövér esőcseppeket engedett leszállni a földre, ezzel eláztatva engem is. Most mégsem érdekel se a szél, se az eső ami gyöngyözve pereg le a hajamról, mert érzem hogy Niallnek szüksége van rám. Niall a legjobb barátom 2 éve, amióta Londonba költöztem. Tudod nem sok idő 2 év, barátság terén, de volt időnk teljesen megismerni egymást. Ameddig gondolkoztam, oda is értem az ő házához. A ház nem túl nagy, de nem is kicsi, kívűlről mintha egy átlagos 2 emeletes házat látna az ember, de belűlről meseszép.Emlékszem, mikor először hívott be, beléptem és csak ámultam miközbe olyan érzés fogott el minthogy *úristen ez gyönyörű*, de megjelent Niall barátnője és kérdőre vont hogy mit keresek itt és ki vagyok én egyáltalán. És én erre elszaladtam szomorúsággal és dühvel. Gondolataimat megszakította valaki:
-Hahó! Stella!-kiabált Niall rémülten, fáradtan és vizesen.
-Úristen Niall, jól vagy?-kérdeztem mikor az álca mögé nézve megláttam kisírt, szomorúságot sugárzó szemeit. Nagyot sóhajtott majd neki kezdett.
-Igazábol Barbi elhagyott mert én idióta megcsókoltam egy lányt, aztán meg el mondtam neki, de rájöttem hogy hiba volt elmondanom...-hadart Niall. Csillogott a szeme mint amikor egy kisgyerek cukort kap az anyukájától, annyi különbséggel hogy neki a könnytől csillogott. Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem. Látszott rajta hogy szüksége van valakire.
-Jól döntöttél hogy elmondtad neki.-suttogtam a fülébe, azonban ő csak sírt és sírt. Ketten álltunk a szakadó esőben, Niall már kezdett megnyugodni de látszott rajta hogy idő kell neki hogy feldolgozza azt ami történt. Aztán elengedett és a szemembe nézett. Világos kék szeme még szomorúságot és dühöt sugallt. Dühös volt magára amiért megcsókolta azt a bizonyos lányt. Mélyen a világos kék szemébe néztem ami, épp ellentéte volt az én gesztenye barna, sötét szempárjaimnak.
-Niall-kezdtem aggódóan, mert már túl sokáig néztünk egymás szemébe. De tudtam hogy nem teszi meg.
-Nyugi, nem foglak megcsókolni mint azokba a nyálas romantikus filmekbe.-nevetett fel erőltetetten.
-Csak megakartam köszönni hogy velem vagy.Hát igen, nem igazán szereti a romantikus filmeket, mondjuk én sem.
-Tudom, de azért egy nagyon picit megnyugodtam-mosolyogtam.
-Bemegyünk?-kérdezte Niall.
-Aham.
Amint beértünk, (a vizes ruhámmal együtt, ami teljesen elázott) mentem Niall után a konyhába és ott felültem a pultra.
-Kérsz egy forró csokit?-hangzott a kérdés.
-Igen, légyszi.
Felmentünk Niall szobájába. Nem volt nagy, csak akkora, hogy ő és dolgai elférjenek és egy vendég ágy.
-Na, mesélj!-mondtam Niallnek amint leültünk az ágyra.
-Elmentünk Louissal a Funky Buddhába megünnepelni hogy megszerezte a jogsiját és jött néhány motoros srác, akik azt mondták hogy nem tudok megszerezni egy csajt se, a "jófiús" külsőmmel. És én nagyon mérges lettem. Bizonyítani akartam, így oda mentem egy lányhoz és megcsókoltam.-sütötte le a szemét.
-Nem tartom helyesnek amit tettél Niall. Nyílván megbántad hogy ezt tetted és ismerlek, így tudom hogy utálod ha az emberek a külsőd alapján ítélnek meg. De ettől még nem vagy ártatlan.-mondtam el neki őszíntén azt amit gondolok.
-Tudom. Nem kell hogy te is kioktass.-suttogta lehajtott fejjel, alig hallhatóan. Mivel a szobában eluralkodott a csend így kénytelen voltam felvetni ezt az egy ötletemet.
-Izé..ömm..tudom hogy most ehhez van a legkevésbé kedved de muszáj lesz velem jönnöd.
-Jajj ne már Stella! Nem akarok most elmenni sehova sem! Tudod mit akarok? Egy forrófürdőt venni, miközben átgondolom hogyan hozzam helyre a dolgokat!-akadt ki Niall és egy kicsit hangosabban mondta a mondandóját a kelleténél. Most legszívesebben kiabálni kezdtem volna vele, de nem tehetem ezt vele pont most.
-Mégpedig elfogsz velem jönni!-jelentettem ki magabiztosan-Niall, én csak segíteni akarok neked és elhiszem hogy, most egyedül akarsz lenni. Nem sok idő!-ráncigáltam a kezét toporzékolva, mint egy hisztis kisgyerek. Sóhajtozva, de végül elindultunk.